1925 szeptemberében egy szörnyû buszbaleset örökre megváltoztatta Frida Kahlo életét. A busz egy villamossal ütközött, sokan vesztették életünket vagy szenvedtek súlyos sérülést a tragédiában. Fridára félmeztelenül találtak rá a roncsok között, vér és aranypor borította, testét egy vasrúd szúrta át. Gerincoszlopa, bordái, medencecsontja és kulcscsontja összetörtek a balesetben. Jobb lába szétzúzódott. A bal lába, mely évekkel korábban gyermekparalízisben megbénult, tucatnyi helyen eltört. A fájdalmas gyógyulás és a drága terápiák hónapjai következtek. Testi felépülése mozgását korlátozó gipszöntvények, fûzõk, és gyakran barbár kísérleti mûtétek közt telt. Ám Frida szenvedésének java a helyzetével járó elszigeteltségbõl és magányból fakadt. Így érzéseit a festményeibe öntötte. Szülei gyakorlatilag mindenüket eladták, hogy fedezni tudják a számtalan operáció költségeit. Szûkös anyagi helyzetük ellenére támogatták ágyhoz kötött lányuk új szenvedélyét, és egy speciálisan kialakított festõállványt is szereztek neki. Amikor Frida újból tudott beszélni, vette a bátorságot, hogy felkeresse az elismert Diego Rivierát és szakmai véleményét kérje. Diegót nem csak Frida lenyûgözõ képei ragadták meg, hanem az ifjú mûvésznõ kitartása, bája és szépsége is. Ez a találkozás mindkettejük életének meghatározó pillanata volt...