Sok évvel e történet kezdete elõtt a hispániai csatában Julius Caesart annyira lenyûgözte az ifjú Octavius helytállása, hogy unokaöccsévé fogadta õt. Mostanra a hajdani fiatalemberbõl aggastyán lett és már jó ideje õ ül nagybátyja helyén, a császári trónon. Futára egy este tragikus hírrel érkezik: meghalt gyerekkori jó barátja, Agrippa, aki egy életen át segítõje volt és egyben lánya férje is. Így most megözvegyült leányának, Juliának beszéli el rögös útját a császári trónig. Mesél a rengeteg véráldozatról, amelyre szükség volt ahhoz, hogy az álmok valósággá váljanak, és hogy Róma érdeke diadalmaskodhasson az egyes érdekcsoportok akarata felett. Mesél a fájó döntésekrõl, az árulásokról, melyekre azért kényszerült, hogy császár lehessen és Rómát felvirágoztathassa. S bár a császárság fénykorát éli, Augustus még a halálos ágyán is felteszi a kérdést: „Vajon jól játszottam a szerepem az életnek nevezett komédiában?”