A Pixar Animation nyolcadik nagyfilmje tálalva van. Az animációs mérföldköveket futószalagon gyártó stúdió ezúttal egy korántsem népszerû állatot választott ki a fõszerepre. Legalábbis nem valószínû, hogy mindenki aranyosnak tartaná a patkányokat. Pedig a L ecsó hõse nem más, mint egy kiváló szaglással megáldott és legbelül szakács-álmokat tápláló csatornapatkány.



Õ Remy, aki a Párizs alatti csatornarendszerben tengeti életét, ám rendkívüli orra kiemeli õt még saját fajtájából is, ráadásul nem mindennapi álmokat kerget: séfként szeretne dolgozni egy ínyenc étteremben. Remy nem retten el attól, hogy a világ talán legintenzívebb rágcsálóiszonnyal megvert állására fáj a foga, sõt, még az sem riasztja el, hogy családja is inkább a jól megszokott csatorna-béli szemétfaló életmód felé próbálná terelni.



Amikor a körülmények abba a párizsi étterembe sodorják, amelyiket saját konyhai példaképe, Auguste Gusteau tett híressé - akinek mindenki fõzhet tétele kiskora óta inspirálta Remyt - hõsünknek rá kell döbbennie, hogy amennyiben felfedeznek valakit a konyhában, az életveszélyes élményt jelent mindazoknak, aki bajuszt és hosszú farkincát viselnek.



Amikor már úgy tûnik, hogy Remy álmai végképp a semmibe vésznek, megtalálja azt a valakit, akire igazán szüksége van: egy barátra, aki hisz benne. Õ Linguini, az étterem szégyenlõs szemetesfiúja, aki épp a kirúgás szélén áll. Most, hogy nincs mit veszíteniük, Remy és Linguini megalkotják minden idõk legkülönösebb duóját: a fiú esetlen testéhez csatlakozik Remy kreatív képzelõereje, s így együtt fenekestül felforgatják Párizst. Olyan kalandban lesz részük, amelybõl nem hiányoznak majd a komikus csavarok, az érzelmi fordulatok és azok a diadalok, amelyekrõl egymás nélkül eddig nem is álmodhattak volna.



A L ecsó-t az a Brad Bird írta és rendezte, aki a 2004-es A hihetetlen család-ért átvehette a Legjobb animációs filmnek járó Oscar-díjat, és akinek neve ma már feltétlen garancia a térdcsapkodós családi humorra és az önfeledt szórakozásra.