Mese, mese, mátka
mondókák, versikék, altatók....

Az anyanyelv iránti szeretet valahol itt kezdõdik, az elsõ mondókák bûvöletében. A mondókák és a velük rokon rövid versek – Szilágyi Domokos kifejezésével: mondogatók – vonzó ereje nem annyira tartalmukban, mint inkább a bennük lüktetõ ritmusban rejlik, mely olyan hangulatot próbál adni, amely a gyerekek és a felnõttek lelkét gazdagabbá, finomabbá teszi.
Gyulai Pál, József Attila, Kosztolányi Dezsõ, Marék Veronika, Móra Ferenc, Nemes Nagy Ágnes, Orbán Ottó, Szabó Lõrinc versei és népi mondókák.

A tartalomból:
Hinta, palinta
Csip, csip, csóka
Lóga lába, lóga
Rajzolok egy kerekecskét
Süssünk, süssünk valamit
Egyszer volt egy kemence
Hátamon a zsákom
Süss fel Nap
Ess, esõ, essv
Digi-dagi daganat
Volt egyszer egy ember
Megy a hajó
Az én kertem olyan kert
Kiment a ház az ablakon
Ec-pec kimehetsz
Mese, mese, mátka
Lementem a pincébe vajat csipegetni
Kert alatt a macska
Kicsi vagyok én
Hüvelykujjam almafa
Csiteri-csütöri csütörtök
Hónapsoroló
Zengõ ABC
Tente baba, tente
Megy a Hold az égen
Jaj, az estét úgy szeretem
Szempilládra álom szakad
Alszik a Baba
Cirmos cica
Nyuszi ül a fûben
Csigabiga, gyere ki
Gólya, gólya gilice
Nyuszi fülét hegyezi
Dirmeg, dörmög
Felmászott a nyúl a fára
Nincs szebb állat,mint a lúd
Szabó Lõrinc: Falusi hangverseny
A part alatt
Száraz tónak
Volt egy dongó, meg egy légy