A korszakos film a mindenkori elnyomó hatalom, a manipuláció, a megalázás mûködésének univerzális modellje. Az alföldi sánc várbörtönébe begyûjtött Rózsa Sándor-betyárok betörésének folyamatát Jancsó a világ filmtörténetében is egyedülálló, új formanyelven beszéli el. A film készültekor az is elterjedt, hogy 1956-ról szól. A cenzúra csak úgy engedte bemutatni, hogy prológus került elé, s a rendezõ a Népszabadságban elmondta: a film nem a szocializmusról szól. Jancsó errõl beszél az egyik extrában, a próbafelvételek pedig beavatnak a hosszú Jancsó-snittek kialakulási folyamatába.

1869-ben Ráday Gedeon gróf kormánybiztos lesz, akit azzal a különleges feladattal bíznak meg, hogy javítson az ország közbiztonsági állapotán. Tevékenysége fõként arra irányul, hogy azokat a szegénylegényeket és betyárokat kutassa fel és tegye ártalmatlanná, akik a szabadságharcban Rózsa Sándor vezetésével részt vettek. Ráday nem válogat az eszközökben. Az alföldi „Sáncba”: a várbörtönbe gyûjtik be a szegénylegényeket, akiket kegyetlen lélektani módszerekkel igyekeznek társaik elárulására bírni.