Ki ne érezte volna már úgy egy adott pillanatban, rövid vagy hosszabb élete során, hogy ki kell lépnie megszokott környezetébõl. El kell bújnia a világ elõl. Menekülni a múlt elõl, saját maga elõl és a jelenbõl egyaránt. „Eltûnni a föld színérõl”. Bulcsú (20 év körül) életében is elérkezett ez a pillanat… A film a mese és a valóság speciális keveréke. Történet egy furcsa fiatal emberrõl, Bulcsúról, az ellenõr társakról egy rivális ellenõr csapatról, és mindarról, ami körülöttük van. Az utazók és a jegyellenõrök –jól ismert- drámai, de legtöbbször komikus viszonyáról. Egy kegyetlen gyilkológéprõl, aki utasokat lök a metro elé és a metróvezetõség embereirõl, akik számára csak egyetlen fontos szempont létezik az utasok metróba vetett hite. Egy idõrõl-idõre feltûnõ különös alakról, a a Gyalogkakukkról akinek kedvenc szórakozása, hogy magára haragítja az ellenõröket, hogy azok heves izgalmak közepette üldözni kezdjék a folyosókon, a peronokon, a mozgólépcsõn és a sínek között. Béláról, a bukott mozdonyvezetõrõl, aki most „csak” metrókocsi vezetõ. Szofiról, - Béla lányáról, akinek kedvenc idõtöltése, hogy naphosszat metrózik. Õ lesz a „nagy õ”, akibe Bulcsú elsõ látásra beleszeret. A véletlenek furcsa sorozata Bulcsúra tereli a vezetõk gyanúját. Vajon nem õ az a rémalak akitõl rettegniük kell az utazóknak? Pedig az új szerelemmel, Bulcsú számára megint értelmet nyert az élet… Csak egyetlen út marad nyitva: Bulcsúnak el kell kapnia az utazók gyilkosát. Mindennél fontosabbá válik számára a feladat, hogy megoldja a helyzetet. Végig akarja csinálni és elõször életében elég erõs és elszánt ahhoz, hogy végig is csinálja. A western filmekbõl már ismerjük, hogy a legvégsõ, mindent eldöntõ csata a Jó és a Rossz között zajlik. Bulcsú gyõz. Nemcsak a Rosszat gyõzi le, hanem saját magát is. Újra szembe mer nézni magával, vállalni tudja önmagát Szofi és a világ elõtt. Szofi és Bulcsú, egymást átkarolva, mozgólépcsõn utazik felfelé. Várja õket az Élet…