1837-ben, IV. Vilmos halálakor a 18 éves Viktória került a trónra. Nem kisebb feladat várt rá, mint Angliát irányítani a változásokkal teli viharos XIX. században. A fiatal Viktória nagy alázattal és kötelességtudattal végezte munkáját, személyes érdekeit is háttérbe szorította, és ezen még az a mély és odaadó szerelem sem tudott sokáig rést törni, amit Albert herceg iránt érzett.
Házasságuk elsõ éveiben Viktória az udvar tanácsára teljesen kirekesztette Albertet "idegen" származására hivatkozva közös életük szinte minden területérõl, csupán a hitves szerepét meghagyva számára. Ez a tehetetlen helyzet bár nagyon megviselte Albertet, hihetetlen türelemmel és szeretettel folytatta harcát, hogy felesége, azaz az angol királynõ igazi társa lehessen. Becsületességének és tehetségének köszönhetõen idõvel nem csak felesége állt ki mellette és vonta be a legfontosabb kérdésekbe, de az udvar és a kormány is elfogadta. ennek legfõbb bizonyítéka az Albert által megálmodott és megtervezett elsõ londoni Világkiállítás 1851-ben.