6. rész: Hollandia alig 300 évvel ezelõtt csapatokat indított azért, hogy körbehajózzák a Földet. Napjainkra minden, õseink által is ismert bolygóra eljutott már ûrjármû. Carl Sagan segítségével összevethetjük a tengerészek felfedezéseinek izgalmát azzal az érzéssel, amit a tudósok akkor éltek át, amikor megpillantották a Voyager ûrszonda által a Jupiter holdjairól készített legelsõ közelképeket. Dr. Sagan képzeletének ûrhajóján a szerves anyagban gazdag Titánra követi a Voyagert. Miután meglátogatta a Jupitert, a Szaturnuszt, az Uránuszt és a Neptunt, az ûrszonda mindörökre a csillagközi ûrben hajózik majd.



7. rész: Pillantsunk az égboltra az éjszaka közepén! Mik valójában a csillagok? A hetedik utazás során megtudhatjuk, hogyan látták az ókori Görögországból az Univerzumot, s mit lát ma a csillagász, ha feltekint? Volt idõ, amikor az emberek úgy képzelték, hogy a csillagok tüzek, amelyeket varázslat gyújtott az égen, vagy hogy a Tejút az „Éj gerince”. 2300 évvel ezelõtt a görögországi Szamosz szigetén egy Arisztarkhosz nevû ember azt állította, hogy a naprendszer központja a Nap, nem pedig a Föld. Egy 200 éves – mára nagyrészt elfeledett – tant vallott, amely szerint az univerzumot nem szeszélyes istenek, hanem természeti törvények igazgatják. Szamoszon, Püthagórasz barlangjában Carl Sagan a görög gondolkodás egy egészen eltérõ oldalára akad: a tudós papság által õrzött misztikus világra, amely igyekezett eltitkolni ismereteit a köznép elõl. Megismerjük, hogyan született a tudományos gondolkodás civilizációnk történetében – s hogyan egy fiatalember, Dr. Sagan életében.